Mivel még ez előző post címét nem magyaráztam meg, így most azzal kezdek... A kyklooppi [küklóppi] szó magyarul (tádá!): "küklopsz"-ot jelent, és a finn nyelv segítségével seperc alatt csúnyává és rrrrrrude-dá, lehet varázsolni: "vitun kyklooppi".
Hanga... nem finn, fogalmam sincs, mit jelent, de mivel az ürge, aki Porvoo-ban (még nyáron) egyfolytában ezt szajkózta, azt hiszem, dél-afrikai volt... Nos, nagy az esély rá, hogy afrikaans nyelven van, és valami olyasmit jelent, hogy "you know"/"érted". Ja, és ez természetesen nem tartozott szorosan a tárgyhoz.
Ha már ilyen jól elmagyaráztam, hogy miről kellett volna szólnia az előző postomnak, azt hiszem ideje lenne belevágni ebbe.
Ez a hét volt az első normális hetem, hiszen a gyerekek múlt héten betegek voltak, így semmi sem ment órarend szerint. Most viszont minden úgy történt, ahogy a nagykönyvben meg van írva (az a könyv tényleg létezik, még ha nem is könyv, csak egy kis füzet, "Verdák" témájú borítóval - ez persze megnehezíti a dolgomat, mert Riku akárhányszor meglátja, azt mondja, hogy az az övé...). Illetve... az időpontok nagyjából stimmeltek. A gyerekek viselkedése nagyon változó, függ attól, hogy mennyit alszanak, mennyit vannak kint, hány órát játszanak, együtt vannak-e vagy külön... Rikuval a legkönnyebb (hah, ezt a mai nap kicsit cáfolja, mert [és itt jön a cím egyik részének magyarázata] ma, amikor ki kellett volna mennünk a kertbe, egyszerűen az istennek sem akart megmozdulni. "EN TUU! EN TUU!" (Nem jövök. Nem jövök.), egyfolytában ez ment. Kértem őt, vicceltem az anorákjával, játszottam a kesztyűivel, de ezzel csak azt értem el, hogy felpattant, és cipő nélkül, kabát nélkül kirohant, és tovább hajtogatta: "En tuu. En tuu..." Gondoltam, oké, akkor kimenetel törölve. Akkor gyere be a házba. "En tuu..." Fantasztikus! Odamentem, megfogtam a kezét, és a "márpedig most bemegyünk" nézéssel behúztam a lakásba. Büntiszoba, tíz perc. Letelt, bementem hozzá. Fekszik az ágyon, csak pislog mint egy nyúl, nem szól semmit, amikor kérdezem... "Mit kell ilyenkor mondani...?" Semmi válasz... Simogattam, megcsikiztem, vigyorgott, de egy szó nem jött ki a száján. Hosszú perceken keresztül ültem az ágyon, de semmi eredmény. Jó, akkor még tíz perc. Mire legközelebb visszamentem, már aludt. SZUPER. Két órát kéne kint lennünk, erre ő bealszik tízkor... Mondjuk, ha jól hallottam, nem volt fényes az éjszakája. Hagytam aludni, és csak amikor előkészítettem az ebédet, akkor mentem be hozzá, hogy felébresszem. Simogatom, "Riku! Herää!", nem mozdul, csak szuszog. "Riku!"... A hasára fordítom, nézem a pulcsiját, tök vizes. Hú, de leizzadtál te gyerek. Nézem jobban... Basszus. Bepisilt. Lepisilte a szülei ágyát. ENNÉL JOBB MÁR NEM IS LEHET. Oké. Kelj fel, megyünk fürödni. Le a ruhák, be a zuhany alá, törölközés, felöltözés... Ágynemű le, szivacs, törölgetés, mosogatás, hajszárítóval szárítgatás, úgy lepedő, megágyazás... Kaja a fiúknak, mert közben Tino is megjött, utána indulás aludni... Én bepakoltam a mosogatógépbe, leszedtem a ruhákat, kiteregettem egy újabb adagot, Rony közben megjött a suliból, elkezdte a házit, úgyhogy abban is kellett segíteni... Nem, nem vagyok fáradt...). Tino kicsit makacs néha, Rony pedig rengeteget beszél hozzám, meg kérdez, sokszor igen/nem válaszokat igényló kérdéseket, ami elég veszélyes, ha az ember nem érti, hogy miről van szó... Összességében mindhárman kezelhetőek, érezni, hogy nevelve vannak, csak hozzá kell szoknom, hogy kivel, hogyan kell bánni. Meg persze, nekik is meg kell szokniuk engem... :)
Ja, szegény Nuuskamuikkunen-t majdnem kihagytam... azt hiszem, ő lesz a következő levegőn száradó gyurma-áldozatom... :P
Egyéb fejlemények...
- Beiratkoztam a nurmijärvi könyvtárba, ami azt jelenti, hogy 2 másik könyvtárból is kölcsönözhetek könyveket... YAY! Már láttam is egy Budapest-guide-ot, és kicsit elfogott a honvágy, kb. 0.1 másodpercre...
- Megvolt az első finnórám... Hát, az már biztos, hogy az ábécéből profi leszek. No meg a "Mikä sinun nimesi on?" [Mi a neved?]/"Minun nimeni on ..." kérdés-válasz kombináció is nagyon szuperül meg már... Minden egyes finnórán/kurzuson, amin eddig voltam, ezzel kezdtünk. De ugyebár, ismétlés a tudás atyja. A csoport nagyon vegyes, korosztályilag, származásilag, és hozzáállásilag is, a tanárnő kedves/aranyos (a neve Hellevi), viszont 99%-ban finnül beszél, ami annak, aki még nem tanult finnt, kisebb problémát jelent/fog jelenteni. Meg nekem is, ha minden nyelvtani dolgot így akar megtanítani :P Ja, és még valami a kurzussal kapcsolatban... Järvenpää-ben van, a Järvenpään Lukio-ban, ahova Lussu, Karo, Mari és a többi finn ismerősöm is járt/jár... És ahol egyszer már voltam is, a magyar diákcsoporttal... Istenem, az a suli... Ezért megéri gimisnek lenni, komolyan.
- A hétvégém... kicsit hosszabb lesz, mivel már pénteken szabad vagyok. Katiék elutaznak Ähtäribe, és mivel a város kb. 300 km-re van innen, nem nagyon volt kedvem annyit kocsikázni. Meg a programban rokonlátogatás is benne van (Risto apukája nagyon beteg), úgyhogy nem is nagyon akartam lábatlankodni... Még ha Kati szerint természetes, hogy velük tartok, akkor se szívesen mennék... Így legalább lesz időm pihenni, kicsit rendbe szedni magam testileg-lelkileg, nomeg Lussu is átnéz. Mert azért az ijesztő, ha benéz egy szarvas az ablakon...
