Kezdő lépések

HUH.

Egy jó nagy HUH, mégegyszer.

"P.s.: a következő bejegyzés tartalmából...: családkeresés, kapcsolatfelvétel, fontos információk, hol kezdjem?" Csak hogy el ne felejtsem...

És a magyarázat a nagy HUH-ra. Megkaptam életem egyik legboldogabb e-mailjét. Illetve, azt, ami talán a legboldogabbá tett eddigi életem során. Nem is a tartalma volt boldogító, hanem a tény, hogy KAPTAM. Most, hogy így nézem, ez nem is magyarázat... Najó, úgy látom kénytelen leszek azzal a drága PS-sel kezdeni... :)

• Családkeresés...
  Na igen. Mivel fogalmam sem volt, hogyan vágjak bele ebbe az egész au pair dologba, úgy döntöttem, megkérdezek valakit, akinek már volt/van benne tapasztalata... Egy volt osztálytársam érettségi után ment ki Németországba egy kétgyerekes családhoz, így gondoltam, ő biztosan tud segíteni. Tudott is... Tőle kaptam a tippet, hogy regisztráljak az Aupair World című oldalon, ahol a saját elvárásaid, "követelményeid" alapján ajánlanak neked családokat az adatbázisból. Beállíthatod, hogy milyen nemzetiségű családokat preferálsz, hány gyerekes családnál szeretnél dolgozni, állatok legyenek-e, dohányozhat-e a család, nagyvárosi, kisvárosi vagy vidéki a host... szóval ezek a szűrők csak a számodra kedvező adottságokkal rendelkező családokat mutatják (de persze a többi családot is megnézheted). Érdemes jól megírni a bemutatkozásodat, és őszintén megmondani mindent, nem eltúlozni a dolgokat, mert ha később komolyabbra fordulnak a dolgok, úgyis minden kiderül... Fényképeket is feltölthetsz magadról, hiszen sokat számít az, hogyha az ember látja, kit fog alkalmazni/kiknél fog dolgozni és lakni.

• Kapcsolatfelvétel...
  Ha megtetszik egy család, akkor egyetlen kattintással "pozitív értesítőt", egy sablonüzenetet küldhetsz neki, ami tartalmazza az e-mail címedet. Eztuán a családon a sor, hogy eldöntse, szimpatikus vagy-e nekik, vagy sem, és ez alapján válaszolnak, vagy pozitívan, vagy negatívan. Mivel ezek sablonüzenetek, semmi többet nem tudhatsz meg a családról belőlük, ezért kapod meg az e-mail címüket, hogy felvehesd velük a kapcsolatot. Kissé kínban voltam, amikor megkaptam az első pozitív visszajelzésemet, hogy most akkor nekem kéne először írnom? Vagy várjak, amíg írnak? Volt, aki írt (gondolom, akinek tényleg fontos és sürgős volt a dolog, vagy valóban szimpatikus voltam a profilom alapján), volt, aki nem. De úgy gondolom, érdemes egy rövid "bemutatkozó" mailt küldeni azoknak, akik nem írnak, hogy jelezd, érdeklődsz (én is ezt tettem, de végül egy olyan családdal lett komolyabb a kapcsolat, akik rögtön írtak nekem).Eleinte több család is írt, még olyanok is, akik nem feleltek meg az én "elvárásaimnak", úgyhogy mindenkinek vissza kellett jeleznem, és mivel úgy állt a dolog, hogy egy család tényleg érdeklődik, a többieknek írtam egy "köszi az érdeklődést, de úgy néz ki, megvan a családom, biztos ti is találtok majd egy jó au pairt, sok sikert" e-mailt.

• És a többi...
  A többi? Az már igazán a leendő au pair-en és a családon múlik. Ha úgy néz ki, megvan az igazi, akkor e-mailek e-maileket követnek, mindenre bátran rá lehet kérdezni, ami érdekel. Nem szabad szégyenlősködni meg aggódni, hiszen rajtad múlik, hogy mit fogsz csinálni, és hogyan fognak telni a napjaid a munkád során. Érdemes minél többet kérdezni, érdeklődni: mit kell majd csinálnod (pl. egy heted miből áll), mikor van szabadidőd, mennyi zsebpénzt kapnál, mikor mehetsz többnapos szabadságra, mikor járhatsz nyelvórákra, hol fogsz lakni, meddig dolgoznak a szülők, milyen házimunkát kell elvégezned, stb. Én azt is megkérdeztem, hogy vihetem-e a gitáromat, és örömmel vették, sőt, azt is megtudtam, hogy az anyuka is kiskora óta zongorázott, csakúgy, mint én :) Szóval ilyen dolgokra is fény derülhet, és nem árt (sőt!) ha tájékozott vagy...

• Egyéb információk
  Fontos kérdés az, hogy milyen papírokra lesz szükséged kint. Minden országra más szabályok vonatkoznak a kinttartózkodást illetően, ezt a választott országod linkje alatt megtalálod itt: Visa & Regulations. Ugyanezen az oldalon van egy Aupair ABC nevű lap, ahol sok fontos dolgot leírtak, érdemes elolvasni.

Tehát akkor visszatérve a nagy HUH-ra... Mivel ez a bejegyzés eddig piszkozatként pihent, azóta már megvolt még egy e-mail váltás, úgyhogy teljes egészében megnyugodtam :)

Kati válaszolt, 4 nap után (ez volt a nagy HUH), pedig már azt hittem, esetleg valaki mást választottak helyettem (habár Lussu írta, hogy ez nem jellemző a finnekre... hogy ilyen komolyan leveleznek valakivel, fontos dolgokat lefixálnak, és akkor egyszer csak PUFF! eltűnnek... legyen mindenben, mindig, ugyanígy igaza :) ). De nem így történt. Nem volt internetközelben, és elfelejtette előre megírni, úgyhogy bocsánatot is kért.

A lényeg: megvan a repülőjegyem :)))) Augusztus 24-én indulok Ferihegyről a Wizzair-rel, Turkuba. Hát igen, Turku... Mehettem volna a Finnair-rel is (jaaaaaj, de szeretem!), de olyan horribilis összegekért reptetnek, hogy eszméletlen... 50 ezer Forint, csak oda egy repülőjegy (csak oda... na ilyet se vettem még sehova...), úgyhogy inkább megírtam Katinak, hogy mivel anyagilag kevésbé lenne megterhelő, ha Turkuba mennék, onnan meg Helsinkibe vonattal, ahol esetleg felvehetnének. Hát, amilyen rendes, visszaírt, hogy ne aggódjak, nem kell Turkuban kolbászolnom, eljönnek értem kocsival. Oh, jaj... Nem mondom, jó buli lett volna ez a Turku-Helsinki utazás, csak nem akkora nagy csomaggal...

Na és a július... 6-től 20-ig... Na, az kéremszépen, nyaralás lesz a javából a nagy fejes előtt. Igyekszem összehozni egy találkozót Katiékkal az első három napban, mielőtt Lussu leszerel, mert azért kíváncsi vagyok... És gondolom, ők is. Ja, még azt hozzáteszem, hogy ekkorra is felajánlották, hogy elugranak értem Helsinkibe, és elvisznek magukhoz... És ha ez még nem lenne elég, felajánlották, hogy az augusztusi repjegyemet is kifizetik...

Kíváncsian várom, hogy mikor fogok felébredni...

Moikka. Anna vagyok. 19 éves. És a nyakamba veszem a nagyvilágot.

Na jó, ha az egészet egyszerre nem is, Finnországot azért igen. És nekem már ez is egy külön világot jelent.

Nem is tudom, mivel kezdjem. Annyi minden van a fejemben, amit le szeretnék most írni. Hogy hol kezdődött, hogy hol tartok, hogy miért tartok éppen ott, ahol, hogy miért döntöttem úgy, ahogy, és hogy mik a terveim és az álmaim.
Minden finnt, aki rákérdez, hogy "Nade miért éppen Finnország?" ugyanazzal a már-már betanult szöveggel világosítok fel: 2003 ősz/tél, Oooo-Ooooo! IN THE SHADOOOWS!, őrület, Rasmus-fanatizmus és vele együtt Finnország-szerelem. Az azóta eltelt kicsit több, mint 6 év alatt sok minden változott. A céljaim, a vágyaim, az álmaim, az elképzeléseim - én.

De Finnország mindvégig itt volt. Bennem. Féltem, hogy ez is eltűnik majd, mint olyan sok hóbortom, de nem így történt. És most, a felnőtt élet küszöbén nagyon hálás vagyok annak az együttesnek, ami erre az útra ráállított. Szelektálni tudtam, rájöttem, hogy mi fontos számomra, és mi nem, rájöttem, hogy mi érdekel, és mi untat, hogy mivel érdemes foglalkoznom, és mit kell abbahagynom, és elfelejtenem. Finnország és a finnek maradnak.

Talán elég jól visszaadja a rajongásom mélységét az, ha elmondom, hogy volt idő, amikor mindent, ami kicsit is finn volt, gyűjtöttem. A Snickers és Mars csokik papírjáról az összetevők szövegét, Finnországgal kapcsolatos cikkeket az újságokból és napilapokból, finn termékek csomagolását, stb. (ez a szokásom még ma is megvan, de már annyira nem fanatikus... ja, és a Snickersen már NINCS finn felirat :( ) Ha esetleg finn szót hallottam, valami nagyon furcsa érzésem támadt... Na és ha még beszélgethettem is velük... Nem is hiszem, hogy képes lennék ezt visszaadni szavakkal.

Ezen a nyáron készülök a harmadik finnországi utamra... Először 2006 augusztusában voltam (családnál laktam, akikkel a mai napig tartom a kapcsolatot), másodszor pedig tavaly nyáron, a város által szervezett testvérvárosi csereút keretében. TE JÓ ÉG. Azokat a napokat nem lehet leírni. Hah, ígérem, hogy megpróbálom, amint megint csőstül kapom majd a finnséget... A kettő utazás között volt egy nyár (2008 júliusa), amikor finnek jöttek a városunkba. Ugyanaz a csereprogram, mint amelyikkel én voltam egy évvel később, csak ők hoztak magukkal egy együttest is, akik játszottak a városi fesztiválon... A srác, aki a bandát guide-olta az ittlétük alatt jó barátom (Máté), és mikor meglátott a koncerten (amiről persze már jó előre értesültem, és tudtam, hogy meg fogom nézni), odajött hozzám, és kérdezte, hogy nem akarok-e velük tartani... Na igen. Az a három este (úúú, bocsi anya, hogy fél háromkor mentem haza, és másnap neked kellett az oktatómnak elmagyarázni, hogy miért nem tudok vezetni menni fél nyolckor...), az a négy finn srác. Ilyenkor, amikor az ember a saját korosztályában lévő fiatalokkal találkozik, akik egy másik országból jöttek (esetünkben egy olyan országból, ami nekem NAGYON sokat jelent...), szóval ilyenkor az ember rádöbben, hogy hányféleképpen lehet élni. Azt hiszem, ez volt az a pont az életemben, amikor először sikerül nem olyan naiv szemmel néznem a finnekre, mint előtte. Jó, utána is Kiminek szurkoltam a Forma1-ben (most meg Kovalainennek :P), de már nem úgy néztem rájuk, mint holmi űrlényekre. JA, és a dobosukkal azóta is nagyon jól megvagyunk :)
TEHÁT, a július csak bemelegítés lesz: nyaralás, barátok, reunion Lussuval :), és még sok-sok minden... aztán jön a neheze. Az augusztus. VÁROM. Ennyi.

Hogy miért választottam az au pair-séget? Szeretnék Finnországban továbbtanulni. Na nem azért, mert "Úúúú mennyire jó lenne a helsinki egyetemen BA diplomát szerezni...". Az ok egyszerű: ott tanítják, amit tanulni akarok. Viszont ahhoz, hogy felvegyenek, szükség van arra, hogy tudjak finnül. Ezért úgy döntöttem, hogy abbahagyom a tanulmányaimat az ELTE anglisztika szakán, és belecsapok a lecsóba, hadd szóljon. Olyan terveim is voltak, hogy esetleg itthon dolgozom "valahol", "valamit" (ó igen, nagyon pontos elképzeléseim voltak így mindenféle végzettség nélkül...), és közben járok egy finn kurzusra, amit talán képes lesz felkészíteni a szóbeli felvételire. Aztán jött az ötlet: mi lenne, ha kint tanulnám a nyelvet, anyanyelvi környezetben? Húúúúúúúúúú, neeeeeeeeeeem, azt nem hiszem el. Olyan nincs, hogy én kint éljek. Túl rég álmodoztam erről. Egyszerűen nem hittem el (még most sem), hogy az "én", a "Finnországban" és a "lakom" szavak valós jelentésű mondattá fejlődhetnek velem kapcsolatban. Nem merek még semmiről sem biztosan beszélni. Amíg nincs a kezemben egy szerződés, addig nem megy. Amíg nem ülök a repülőn augusztusban, amíg nem kezdek el dolgozni, addig nem hiszem el, hogy ez valóság lehet. Olyan ez, mint az első Rasmus koncertem. Ott álltam 13 éves fejjel és sírtam a második sorban a Sziget nagyszínpada előtt, aztán énekeltem, ugráltam, végül hazamentem és mint aki részeg volt, úgy ébredtem másnap - nem hittem el, hogy az előző nap valóban megtörtént. Azt hiszem, ezt az érzést csak az tudja megérteni vagy esetleg átélni, akinek volt hasonlóban része.

Tehát belevágtam. A családom valószínűleg már megvan, jelenleg e-mailezünk, ismerkedünk, és meg már a repülőjegyet nézem - valószínűleg Turkuba (Wizzair), mert a Finnair csillagászati összegekért repítene Északra... Az állás így néz ki:

• Helyszín: Nurmijärvi, Finnország (35 km-re Helsinkitől)

• Szereplők: Anna vs. 3 kis finn mikkamakka, no meg Kati és Risto

• Start: még változhat... egyelőre 2010. augusztus 23.

• End: 2011. június...

Jó érzés, hogy végre elhatároztam magam... és hogy végre nem valaki más blogját olvasom hasonló dolgokkal kapcsolatban... :)

P.s.: a következő bejegyzés tartalmából...: családkeresés, kapcsolatfelvétel, fontos információk, hol kezdjem?