Első találkozás és egy kis élménybeszámoló (Part 2)

Folyt. köv.

Tehát, várakozás a nappaliban... 

Kocsi hangjai, kézifék behúz, gyerekek kiabálása... "Na, jönnek..." - fut végig az agyamon, és akkor beviharzik a három gyerek. Illetve csak kettő, mert Riku, mikor meglát berohan a fotel mögé és percekig nem bújik elő... Risto (az apuka) bemutatkozik, leülünk a kanapékra/fotelokba és beszélgetünk tovább. Útlevél, szükséges dokumentumok, különórák, iskolabusz, stb. Riku lassan elég bátorrá válik ahhoz, hogy berohanjon a szobájába... 

Kati (azt hiszem 6 körül) tálalta a vacsorát: tejszínes-szószos lazac, zöldségekkel, hagymával és sajttal töltött sült paradicsom, rizs és saláta... Na, hát igen. Vacsi után a ház körbejárása, a leendő lakhelyem bemutatása  (sokkal nagyobb, mint gondoltam... szauna, WC, zuhanyzó, kis "nappali", és a galérián hely az ágyamnak... szinte egy külön kis lakást kaptam) és egy kis eperevés a kis hátsó konyhakertből. Rókák vannak, farkasok nem nagyon, és medvéről is csak hírből hallottak. Uhh... A srácok bringára pattantak és eszeveszett tempóban körbeszáguldották a házat, majd fakardokkal harcoltak, végül ők is beszálltak az eperevésbe. Nem sokkal később visszatértünk a házba, ott is körbe lettem vezetve, kicsit Duplóztunk a fiúkkal, majd desszertként megkínáltak epertortával. Fél kilenc körül elbúcsúztam Katitól és a srácoktól, és térképekkel és turista guide-okkal, nomeg az ajándékba kapott szauna-kendővel megpakolva elindultunk Risto-val Helsinkibe. Előtte még "beugrottunk" Nurmijärvibe, megmutatta a sulit, a helyet ahol általában vásárolnak, a templomot, és a kórházat (azt hiszem, az volt... vagy valamilyen egészségügyi központ). A helyzet az, hogy fogalmam sincs, hogy néz ki Nurmijärvi... Maga a település (nem város!... kérték, hogy had maradjanak meg "falunak") több részből áll, felhőszerűen "elrendezve", úgyhogy tényleg nem tudom, mi az ábra. Szó szerint. Azt hiszem, ideje lenne utánanéznem...
A Helsinkibe tartó úton Risto megmutatta a CD-ket, amiket általában a kocsijában hallgat... Stratovarius, Apulanta, és mások, persze muszáj volt a Mitä kuuluu refrénjét elénekelnem... Igazából lehet, hogy tényleg az Apulantának köszönhetem a szép finn kiejtésemet... (természetesen nem... hanem az Ufolaulunak... :D) Risto legalábbis meg volt rökönyödve :P Nem messze a hotelből kirakott, megköszöntem a fuvart, és aznap este úgy aludtam el, hogy az első küldetésem teljesítve volt...
A 2 hét többi eseménye nem tartozik szorosan a blogom témájához, úgyhogy nem tervezek beszámolót írni róluk... Azt persze elárulhatom, hogy minden nagyon jól sikerült, Kotka fantasztikus (még jó...), a DTM egy élmény, Luciano családtagjai egytől egyig hihetetlenül rendesek voltak, még mindig nem hiszem el, hogy voltam Muse koncerten, és még mindig nem tudom, hány fajta kenyér létezik Finnországban.
23 nap és indulok.

A papírok (útlevél, fordítás, egyéb dokumentumok) intézése még folyamatban... Ja, és az első hazajövetelem időpontja is le lett fixálva: december 22-én jövünk Lussuval, és január 2-án indulunk vissza... (Szerencsére tudtam venni a Malévnál jó áron jegyeket, úgyhogy nem kell Turkuba is elszenvednünk magunkat indulás előtt... Szép kis év vége :P